A digitális szuverenitás fogalmáról egyre többet beszélnek, de vajon mit jelent ez a gyakorlatban egy nagyvállalat számára? És ami talán még fontosabb: mit tehet egy szállító azért, hogy ügyfelei megőrizzék a döntési szabadságukat?
Ezekről a kérdésekről beszélgettem Mester Sándorral a VISZ 6. Infogolf konferenciáján 2025. augusztus 27-én. A pódiumbeszélgetés során átbeszéltük szállítói oldalról a digitális szuverenitás kérdését – mit teszünk mi azért, hogy partnereink valóban szuverén döntéseket hozhassanak.
A digitális szuverenitás nem elvont fogalom
Amikor először hallottam a konferencia témáját, bevallom, egy kicsit szkeptikus voltam. A "szuverenitás" szó számomra más kontextusból ismerős. Aztán ahogy átgondoltam a témát, rájöttem: ez a fogalom nagyon is kézzelfogható a vállalati világban.
A digitális szuverenitás azt jelenti, hogy egy szervezet képes önállóan dönteni a technológiai megoldásairól, nem kiszolgáltatott egyetlen szállítónak sem. Nem esik csapdába, amikor váltani szeretne. Nem függ olyan rendszerektől, amelyek fölött nincs kontrollja.
Ez a függetlenség két irányban jelenik meg a szállító-megrendelő kapcsolatban. Egyrészt a megrendelőnek ne legyen túlzott függése a szállítótól, másrészt olyan megoldást kapjon, ami az ő saját működésének digitális szuverenitását erősíti.
A NIS2 megfelelés: nem egy hónapos feladat
A konferencián többször is szóba került a megfelelőség kérdése, ami a digitális szuverenitás kritikus eleme. A NIS2 szabályozás kapcsán elmondtam egy furcsa tapasztalatomat: elvileg 2025 januárjától kellett volna megfelelniük a cégeknek (csúszik a szabályozás), de még a nagy cégek is csak felkészülnek.
Ez azért aggasztó, mert egy több, mint 900 elemű követelménylistáról beszélünk. Ebből durván 500 kapcsolódik a BürOffice-hoz, és a magas biztonsági besorolás nagyjából 350 követelményt tartalmaz.
Mi 2024 nyarán kezdtük el a felkészülést és az év végére az összes magas szintű követelménynek megfeleltünk. Azóta az opcionális tételek harmadát-felét is teljesítettük. Lehet, hogy szakmai elkötelezettségből az összeset megcsináljuk – de ezt két év alatt lehet rendesen elvégezni, nem egy hónap alatt.
Aki BürOffice-t használ és magas besorolású rendszerre van szüksége, annak jó hírem van. A rendszer oldaláról nem lesz probléma a NIS2 megfeleléssel és ez része a szoftverkövetésnek, nincs extra díja.
A vendor lock-in csapdája
A mai nap egyik központi témája a vendor lock-in volt – ez az a helyzet, amikor egy cég választ egy szállítót, és utána kvázi annak csapdájába esik.
Friss példa: a VMWare új tulajdonosa egyik pillanatról a másikra megnégyszerezte az árakat. Akinek az egész infrastruktúrája erre épült, az most mit tehet?
De ennél is súlyosabb a helyzet, amikor tárolt eljárásokat használok egy adott adatbázisban. Azt átmigrálni bárhova rendkívül nehéz feladat.
A BürOffice kiválasztása nem hoz magával ilyen kötöttségeket:
- Nincs adatbáziskezelő függés.
- Nincs DMS függés.
- Nincs BPM rendszer függés.
- Nincs addicionális licencköltség.
Aki BürOffice-t választ, annak megmarad a szabad választása az infrastruktúra vonatkozásában és nem kell új szaktudást felépíteni a megrendelő oldalon egy új adatbáziskezelő vagy DMS rendszer üzemeltetéséhez.
Kedvenc példám egy meg nem nevezett gyártó, aki egyszer csak megálmodta, hogy az egyik szoftver licencelését a cég alkalmazotti létszámához köti. Van egy gyár kilencszázötven a termelésben dolgozó kollégával, akik soha nem mennek számítógép közelébe. Van ötven irodai alkalmazott. És mégis ezer főre kell fizetni a licenszet.
Erre mondják azt, hogy ügyes. De a másik oldalon én ezt már nem fogadnám el.
A bizalom értéke
A beszélgetésben témát váltottunk, amikor Sándor felvetette: vajon a szuverén felek közötti kapcsolatban mennyire számít a bizalom?
Erről Stephen Covey "A bizalom sebessége" című könyve jutott eszembe. Ha megvan a bizalom, az eredményre koncentrálunk. Közösen dolgozunk a problémák megoldásán. Kevés az adminisztráció, sok az érték.
Amikor a bizalom csökken, elindul a "fedezd magad" játék. Az értékes végtermék háttérbe szorul. És ami durva: egy már sérült bizalmi kapcsolatnál nem öt százalék a plusz munka. Ez több tíz százalékban mérhető – mindkét fél oldaláról.
Emlékszem egy esetre, ahol egy nagy állami szervezetnél a tanácsadó cég minden megbeszélésre jogásszal ment, nehogy valami olyat mondjanak vagy aláírjanak, amit nem lett volna szabad. Gondoljátok végig, ez a munka eredményességét hogyan befolyásolta?
Mi úgy állunk a megrendelőinkhez, hogy partnerek vagyunk, nincsen alá-fölérendeltségi hierarchia. Nekünk van valamink, amire szükségük van. Nekik van erőforrásuk, amire nekünk van szükségünk. Mind a ketten megtaláljuk a számításunkat.
A jó cégek törekednek az ilyen kapcsolatra, mert sokkal jobb érzés odamenni és beszélni, mint jogász által ellenőrzött emaileket küldözgetni.
Az IT és az üzlet viszonya
A beszélgetés végén szóba került az IT vezetők és az üzleti vezetés kapcsolatának változása.
2008-ig az IT vezetők hihetetlenül erősek, sok helyen board tagok is voltak. Aztán jött a válság, az IT átminősült költséghellyé. 2010 után jellemzően valamelyik vezérigazgató-helyettes alá tolták be az egész területet.
A covid hatására megint felértékelődött az IT, mert rájöttek, hogy a működéshez elengedhetetlenül szükséges. Ma már nem az van, mint régen, hogy vasvillával lehet dobálni a pénzt, most ésszerű döntések születnek.
Szállító oldalról nézve közös büdzsékezelést látok. Van IT büdzsé, de ebből pántlikázva vannak összegek a különböző üzleti területeknek. Az üzleti igényeket is teljesíteni kell, az IT-nek is meg kell felelni. Mind a kettőnek vétójoga van.
Ha két szuverén fél találkozik, az azt jelenti: egyik sincs kiszolgáltatott helyzetben. A saját döntésük alapján működnek együtt – és ez normális esetben bizalmi viszonyt feltételez.
„Mert vagy szuverénnek maradunk és együttműködünk, vagy állandóan rivalizálunk vagy mindkét fél veszít.”
